Greiner Blanka, művésznevén Péchy Blanka színművésznőt már akadémista, majd pályakezdő korában is zavarták a hangsúlyhibák, a kiejtési, nyelvhelyességi vétségek, a pontatlanságból, igénytelenségből eredő félreértések, ezért színművészi-előadói pályája alatt és után is szeretett volna minél többet megtudni  anyanyelvéről, s tenni is érte. 1960. április 6-ra elkészült a Kazinczy-díj Alapítvány alapítólevele, annak bevezetőjében Péchy Blanka így vall:

Péchy Blanka„A magyar nyelv szolgálatában eddig 46 esztendőt töltöttem színpadon, előadói pódiumon, s néhány évtizedet íróasztal mellett. Halálom után is szeretném szolgálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életemnek tartalmat, szépséget adott, ezért elhatároztam, hogy alapítvány segítségével adok lökést egy folyamatnak, melynek elindítását múlhatatlanul szükségesnek látom. Most milliós tömegek lépik át a művelődés küszöbét. Sokszoros felelősség hárul a szép magyar beszéd hivatásos terjesztőire és művelőire. Beszédkultúránk színvonala azonban korántsem kielégítő. Sőt, fájdalom, veszedelmes gyorsasággal süllyed. Gátat kell vetnünk a rossz hangsúly, értelmetlen tagolás, helytelen kiejtés mételyező hatásának. Sürgősen föl kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd és anyanyelvünk szent ügye iránt. Bizonyosra veszem, hogy az alábbi alapítvány siettetni fogja e cél elérését, később pedig az érdeklődés folyamatos ébrentartását.”

Különösen a színművészeknek, a rádió- és televízióbemondóknak a figyelmét szerette volna felhívni az igényes, példamutató beszéd fontosságára, majd a kiejtési versenyek elindításával az ifjúságot és az őket nevelő pedagógusokat is bevonta a kedvezményezettek körébe. Önmagával vívott harcaiból, gyötrődéseiből könyv született Beszélni nehéz! címmel, amelyet 1974-ben jelentetett meg. Aztán az állandó tenni akarás újabb lépés megtételére ösztönözte Péchy Blankát: szorgalmazta egy rádiós adássorozat elindítását.

1976 márciusában indult útjára a műsorfolyam, néhány hónapig a Gondolat című adássorozat rovataként, majd 1976 novemberétől önálló műsorpercekkel, Beszélni nehéz! címmel. A Művésznőt az általános beszédkultúra megteremtésének szándéka foglalkoztatta; szerkesztőtársnak Deme professzor urat kérte meg, aki vitathatatlan tekintélyével, szakmai tudásával ott állt Péchy Blanka mellett-mögött, s 12 éven át – a Művésznő haláláig – ő indokolta az elhangzott példamondatok általa helyesnek tartott hangzásformáját. Arra kérték a rádióhallgatókat, írják meg véleményüket a példákról, s jelezzék azt is: ők maguk mit változtatnának annak érdekében, hogy a közlés tartalma és hangzásformája egymásnak megfeleljen. Kezdetben nyolcan–tízen vették maguknak a bátorságot, hogy részletes elemzéseket készítsenek a példamondatokról; némelykor ezek a értékelések annyira terjedelmesre sikerültek, hogy a szerkesztők kialakítottak egy egyszerű jelölésrendszert, s kérték a levélírókat, annak segítségével és rövid, szöveges magyarázattal küldjék el javaslatukat.

Péchy Blanka Deme László

Gyökeres fordulatot az 1977-es év hozott, amikor is az addigi néhány „önkéntes munkatárshoz” – elsősorban iskolai – beszédművelő közösségek, szakkörök csatlakoztak. A fő érdem Z. Szabó Lászlóé, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanáráé, aki felhívással fordult az ország általános és középfokú iskoláihoz; arra biztatta őket, hogy hallgassák rendszeresen a Beszélni nehéz! adásait, s váljanak a műsor állandó levelezőivé. Tucatszám alakultak körök szerte az országban, később több helyen a Kárpát-medencében az elszakított területeken is.

Az egyes adásokhoz száz (vagy még annál is több) levél érkezett, s időszerűnek látszott, hogy akik az éteren keresztül ismerték csak egymás nevét, azok a személyes találkozásra is lehetőséget kapjanak. Már 1980-ban megtartották az első közönségtalálkozót, Budapesten a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában. 1987 óta minden évben kb. 40–60 szakkörvezető számára ún. öntovábbképző tábort szerveznek változó helyszínen. A budapesti Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskola 1990 óta megrendezi a Péchy Blanka-emléknapot, -emlékversenyt; középiskolai szakköreinknek egy-egy négyfős küldöttsége gyűlhet össze találkozni, emlékezni, versenyezni. Az általános iskolás korosztálynak ugyanez a lehetőség 1997 óta adatik meg, a budapesti Práter Általános Iskola volt az ötletadó és vagy másfél évtizeden át a házigazda is, majd az intézmény megszűnése miatt a Baár–Madas Református Gimnázium vette át a rendező és a vendéglátó szerepét. Több mint húsz év óta a balatonboglári általános iskola ad otthont a korosztály képviselőinek szervezett Péchy Blanka-tábornak; s az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatának ún. csongrádi táborában a kezdetektől, 1993 óta javarészt Beszélni nehéz! körösök vesznek részt.

2007-ben a Magyar Rádió akkori fura ura – nevezetes tollvonásával – megszüntette az adássorozatot, más anyanyelvi műsorokkal együtt. A Beszélni nehéz! műsor és mozgalom 2008-ban kiérdemelte a Magyar Örökség Díjat. Hála Juhász Juditnak, a Magyar Katolikus Rádió akkori vezérigazgató-helyettesének, a műsor és a köré szerveződött mozgalom megmenekült. Szóról–szóval címmel, kissé átalakított szerkezettel, folytatódhatott a munka.

A műsorfolyam felhívta a figyelmet a helyes kiejtés fontosságára; 37 ún. tematikus adásban rövid összefoglalók készültek egy-egy problémakörről pl. a jelzők, az igék hangsúlyozásáról, az egy szerepéről stb.; atomizálódó, sőt neutronizálódó világunkban a műsor köré közösségek formálódtak, s ezek 35 év óta egy mozgalom fontos láncszemeivé váltak; a Beszélni nehéz! visszatérően foglalkozott a magatartás- és érintkezéskultúra kitüntetett területeivel, pl. a durvaság, a trágárság kérdésével; jelölésrendszerét több mint 30 év óta alkalmazzák a kiejtési versenyekre való felkészülés során, a Kazinczy-versenyeken az írásbeli feladatot a műsor révén közismertté vált jelrendszerrel oldják meg a versengők; a kiejtésjelölés az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati versenyen ma is feladat. A szakköri foglalkozásokon részt vevő tanulók anyanyelvi ismeretanyaga bővül, nyelvhasználatuk igényesebbé válik, viselkedéskultúrájuk színvonala javul, vitakultúrájuk fejlődik, a különféle értékek iránt fogékonyabbá válnak; szemléletük formálódik, a táborokban, anyanyelvi találkozókon szerzett élményeik sokukat hosszú időre – némelykor egy életre – elkötelezetté teszik; vallomásaik, cselekedeteik ezt igazolják. Napjainkban a Kazinczy- és az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenyek sikere, eredményessége jórészt a beszédművelő körök munkájának köszönhető. A jövőbe tekintve ők a biztos támaszai a helyes magyar beszéd mozgalmának.

(Készült Kerekes Barnabás: A beszédművelő mozgalom szerepe a nyelvművelésben című, A Magyar Nyelv Múzeumában 2013. október 18-án elhangzott előadása alapján.)