Matula Ágnes

televíziós szerkesztő

A Magyar Rádióban és a Duna Televízióban végzett munkája alapján okkal mondhatjuk: a művészetek, a magyar kultúra és anyanyelvünk nagykövete. Aki tiszteli a minőséget a zenében, a képzőművészetben, az irodalomban; nyelveket beszélő, az emberi alkotásokat megbecsülő európai ember, egyben népünk-nemzetünk értékeibe szerelmes cselekvő hazafi.
Ez az értékelvűség sodorta át a rádiós zenei műsorok készítésétől a frissen alapított Duna Televízióhoz. Matula Ágnes szerkesztő asszony érdemeit egy negyed mogyoróhéjba kell zsugorítanom, s elsősorban az anyanyelv művelése-ápolása érdekében végzett munkájának méltatására kell szorítkoznom.
Az 1990-es évek közepén két televíziós anyanyelvi műsorfolyam szerkesztője volt: a Nyelvédesanyánk – nem az ő hibájából – kérészéletű lett, a méltán népszerű Nyelvőrző viszont 20 éven át jelentkezett. Forgatócsoportjával ott volt „minden kilométerkőnél”, mindenütt, ahol a nyelvművelő mozgalmaknak valamely fontos eseménye zajlott: rendszeresen tudósított nagy anyanyelvi versenyek országos–Kárpát-medencei döntőiről: Győrből, Sátoraljaújhelyről, Kisújszállásról; végigkövette táboraink történetét az ASZ csongrádi ifjúsági táborától a balatonboglári Péchy Blanka-táborig, meg a beszédművelő körök vezetőinek öntovábbképző szakmai hetétől az erdélyi Aranka Társaság zsoboki táboráig. Fontosnak tartotta, hogy tájékoztassa a világ magyarságát a Kárpát-medencében történtekről: beszámolt az ASZ közgyűléseiről, gáláiról, évnyitó tanácskozásairól, az ifjúsági parlamentekről, az agárdi-gárdonyi továbbképzésekről, a helyi csoportok országos találkozóiról. Az ő érdeme, hogy a nézők betekintést nyerhettek honi nyelvművelő köreink életébe (pl. Komárom, Karcag, Szentistván), meg az elszakított területek nyelvápoló közösségeinek működésébe (pl. az erdélyi Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyvarság, a moldvai Pusztina vagy éppen a délvidéki Óbecse). De nem volt rest távolabbi országokba elutazni, ha a magyar nyelv továbbéltetésének jó példáiról hallott (Svájc, Hollandia).
A Nyelvőrzőben foglalkozott illemtannal, a népszokásokkal, retorikával, a helyes kiejtés kérdéseivel, anyanyelvi játékokkal – bevonva tudósokat, rádiós-tévés szakembereket és sok-sok fiatalt. Részt vett a Duna Televízió nyelvi bizottságának munkájában, portréműsorokat készített pl. Deme Lászlóról, Bánffy Györgyről, szerteágazó és színvonalas tevékenységével okkal érdemelte ki a tévécsatorna elnökének nívódíját.
Jó húsz éven át volt tagja az ASZ elnökségének, ma tiszteletbeli elnökségi tag. Táboraink előadója, anyanyelvi és versmondó versenyek bírálóbizottsági tagja itthon és otthon, a Kárpát-medencében. Az elszakított területek magyarsága ügyeinek pártfogója. Hivatalossága megszűntével is rendületlenül részt vesz az anyanyelvi rendezvényeken. Utolsó leheletéig igyekszik megőrizni és továbbadni mindazt, amit egy egész élet munkájával összegyűjtött, megalkotott. Ha nem televíziós szerkesztőként, akkor a Józsa Judit Galéria Nyelvőrző Szalonjának háziasszonyaként. Méltán népszerű az anyanyelvi mozgalmak tagjainak körében: életművével, példás emberségével, a hagyományok ápolásával, értékteremtésével és -őrzésével okkal érdemelte ki az Arany Kazinczy-díjat.