Horváth Ildikó

magyartanár, rádióbemondó

Horváth Ildikó, kiváló versmondóként került gimnazista korában a Győri Ifjúsági Irodalmi Színpadra, ahol Z. Szabó Lászlóval és Dr. Perédi Lászlóval dolgozhatott. Diákként majd tanárként is kiemelkedő szerepet vállalt a diákszínpad munkájában. Már ekkor részese volt a városi ünnepségeknek, kulturális rendezvényeknek. Hosszú évekig részt vett előadóként a Felvidéken tartott író-olvasó találkozókon, bemutatókon. A Győri Apáczai Tanítóképző főiskolán, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar tanári diplomát szerzett. Munkájához fontosnak tartotta, hogy elvégezze a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola nyelv-és beszédfejlesztési szakját is. Ettől kezdve magyartanárként dolgozott nyugdíjba vonulásáig a győri Gárdonyi Géza Tehetségfejlesztő Általános Iskolában. Horváth Ildikó tanárnő lenyűgöző orgánuma, szép és tiszta beszéde ámulatba ejtette tanítványait, nagyszerű példaként tekintettek rá diákjai. Tanári pályája alatt a folyamatos tehetségfejlesztést, tanítványainak versenyekre, szereplésekre, a mindennapi kulturált nyelvhasználatra való felkészítését tartotta fontosnak. A versenyeken, bemutatókon, iskolai és városi ünnepségeken nagy sikerrel szerepeltek diákjai. Vezetésével vettek részt az iskola tanulói a „Beszélni nehéz!” és a „Szóról – szóval” rádióműsorok feladatainak megoldásában, több ízben nyerték el a Kazinczy-jutalmat. Évről-évre sikeresen készítette fel versenyzőit az általános iskolások Kazinczy-versenyére, diákjai közül többen nyerték el az arany Kazinczy-jelvényt és az általános iskola elvégzése után a középiskolai mezőnyben is eredményesek voltak, Kazinczy-érem tulajdonosai lettek. A Szép Magyar Beszéd verseny mellett kiváló versmondók nőttek fel irányításával, akik országos szinten is ismertté váltak. A tehetségfejlesztés egyik fontos területének tartotta a kreatív drámajátékot, iskolai csoportja két ízben is elnyerték az első díjat, így világbajnokságon vehették részt.

Kiemelkedő motiváló képessége, példamutatása meggyőzően hatott a fiatalabb generációk képviselőire. Osztályfőnökként több generációt nevelt, tanítványai szívesen kikérték véleményét, elfogadták a segítséget. Folyvást kincseket keresett, tanítványai képességeinek a kibontakoztatásában nyerte legnagyobb örömét, sikereit. Évtizedek óta a városi, a megyei és a területi Szép Magyar Beszéd versenyek bírálóbizottságának tagja, értékelései sokat segítenek a versenyzőknek és a felkészítő tanároknak egyaránt.

Három évtizedig volt a Győri Rádió és a BMC rádió bemondója, „a rádió hangja”.

A tanárnő több mint fél évszázada Győr város ismert pedagógusa és előadó személyisége. A városi központi ünnepségek, bemutatók, fesztiválok résztvevője szervezőként, rendezőként, felkészítőként. Emellett személyesen is szerepel a város kulturális eseményein, ha kell versmondóként, műsorvezetőként. Ady-és Radnóti-díjas versmondó, a Győri Versmondó Egyesület elnöke.

Horváth Ildikó munkássága egész Győr városában jól ismert, a több mint fél évszázad alatt végzett tevékenységével joggal kiérdemelte a Kazinczy-díjat.

Kiss Gábor

nyelvész, lexikográfus, a Tinta Könyvkiadó igazgatója

Nyelvész, lexikográfus, egyetemi oktató, a Tinta Könyvkiadó igazgatója. Elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika szakát, az ELTE általános és alkalmazott nyelvész szakát, és az ELTE magyar nyelv és irodalom tanári szakát. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének fonetikai, lexikográfiai és korpusznyelvészeti osztályán dolgozott.

1992-ben feleségével, Temesi Violával megalapították a Tinta Könyvkiadót. Kizárólag szótárak, nyelvészeti, nyelvművelő munkák kiadásával foglalkoztak és foglalkoznak ma is.

A Szegedi Tudományegyetemen több tárgyat is oktatott, például számítógépes nyelvészetet, lexikográfiát, lexikológiát.

Szerteágazó szakmai és társadalmi tevékenységet folytat, tagja többek között a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az MTA Szótári Munkabizottságának; a Don Bosco Katolikus Általános Iskolának alapító tagja volt, az Albertfalvi Keresztény Társaskörnek is alapító tagja, a Szarvas Gábor Asztaltársaság titkára.

Tagja az Anyanyelvápolók Szövetségének, beválasztották az egyesület Ellenőrző Bizottságába.

Több száz cikk, tanulmány szerzője, az elmúlt évtizedekben követhetetlenül sok tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott.

Állandó előadója az Anyanyelvápolók Szövetsége széphalmi ifjúsági táborának, a Beszélni nehéz! körvezetők öntovábbképző táborának, a Józsa Judit Galéria Nyelvőrző Szalonjának.

Kiadói tevékenysége bámulatos. Minden korosztály megtalálja az érdeklődésének megfelelő anyanyelvi kiadványt; a tartalmas, vaskos lexikonoktól a munkafüzetekig, a nyelvészeti kézikönyvektől az anyanyelvi játékokig, a sokszínű sorozatokig, mindenféle igényes kiadványok megjelentetésével szolgálja a magyar nyelvet és annak használóit, művelőit. Elismerésre méltó értékteremtő-értékőrző munkája; kizárólag színvonalas kiadványokat hajlandó megjelentetni. Számára fontos a nyelvi hagyományok őrzése, például a szólások, közmondások kiadása különféle változatokban. Kiadványaival rendszeresen felhívja a figyelmet szókincsünknek kiveszni látszó szavaira. A fakszimile kiadványaik mellett megtaláljuk az Ékesszólás kiskönyvtára sorozat korszerű műveit is, meg neves költőink versválogatását, és az évfordulós szerzők köteteit. Minden határon inneni és túli jó kezdeményezést támogat, a Szóról–szóval rádióműsor állandó levelezői már egy nagyszerű kiskönyvtárat kialakíthattak Kiss Gábor igazgató úr nagylelkűségének köszönhetően.

Áldozatkész, önzetlen, rendkívüli ember. Anyanyelvünk megőrzéséért, műveléséért, ápolásáért végzett csodálnivaló munkásságáért okkal- veheti át a Kazinczy-díjat.

Szabó András

előadóművész

Szabó András előadóművész, irodalomtörténész, kutatási területe a régi magyar irodalom és a szomszédos országok magyar irodalma, rádiós szerkesztő, esszé- és szépíró. Gy. Szabó András néven 1987-től rendszeresen publikál a Vigíliában, a Hitelben és a Magyar Naplóban. 2001-ben jelenik meg a Balaton Akadémia könyvsorozatában A függőhíd metamorfózisa című irodalmi tanulmánykötete. A 2004-ben indult a Magyar Katolikus Rádióban Kitalálom!, később Miért szeretem? címmel futó irodalmi műsor egyik szerkesztője, játékvezetője. 2006-ban a Magyar Napló zsebkönyvtár sorozatában Minden nípnek az ű nyelvín versválogatása jelenik meg a régi magyar irodalomból. 2014-ben jelenik meg a Magyar Napló kiadásában Legenda ez is címmel irodalmi tanulmányait és esszéit tartalmazó könyve. 2018-ban pedig A végakarat című kisregénye.

Előadóművészi munkásságáért Radnóti-díjban, irodalomtörténészi tevékenységéért Balassi-emlékéremben és Madách-díjban részesült. Továbbá a Czine Mihály-díj, Teleki Pál Érdemrend kitüntetettje. 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el munkásságát.

A versmondás művészete a legintimebb párbeszéd a színpad és a néző között. Szabó András előadóművészi pályafutása nem csupán a technikai tökéletességről szól, hanem egy mélyebb, spirituális kapcsolatról a magyar nyelvvel és a költészet erejével. Ő az az előadó, aki nem csupán elmond egy szöveget, hanem életre kelti a papírra vetett sorokat.

Szabó András Balassi Bálint egyik legavatottabb, leghitelesebb tolmácsolója. De rokonlélekkel szólaltatja meg a szikár, izzó lelkű Sinka Istvánt és a katolikus hitében mélyen gyökerező, tisztalelkű Nagy Gáspárt is.

Szabó András művészetének legfontosabb sarokköve az: alázat. Egy igazi versmondó számára a költő a legfőbb tekintély, és András ezt az elvet következetesen képviseli. Ez az alázat művésztársai iránt is megmutatkozik, Szabó András ezt a magányos műfajt is képes közösségi emberként megélni és örülni mások tehetségének, sikerének.

Előadásaiban sosem a saját személyisége tolakodik előtérbe, hanem a vers mondanivalója. Képes arra, hogy a nézőt elfeledtesse az előadóval, és csak a költemény lényegére koncentráljon.

Minden egyes szó, hangsúly és szünet mögött tudatosság áll. Az ő előadásában a vers értelmezése nem csupán érzelmi, hanem intellektuális utazás is, amely feltárja a szöveg rejtett rétegeit.

Szabó András munkássága egyfajta kulturális őrhely. Korunkban, ahol a figyelem egyre töredezettebb, az ő előadóművészete emlékeztet minket a lassítás, a figyelmes hallgatás és az igényes magyar nyelv szépségére.

A versmondó számára nem létezik más: csak a szöveg és a közönség. Szabó András ezt a nehéz, mégis csodálatos műfajt tölti meg élettel, bizonyítva, hogy a költészet ma is érvényes, élő és nélkülözhetetlen erőforrásunk.

Több évtizedes, magas színvonalú nyelvőrző és nyelvművelő, előadóművészi tevékenységéért méltán veheti át a Kazinczy-díjat.