Magyar-latin szakos középiskolai tanár, jelenleg az Egressy Béniről elnevezett Református Művészeti Középiskola pedagógusa. Jó egy évtizeden át a budapesti Németh László Gimnáziumban tanított. 1975-től három évtizeden át volt a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője, majd vezető szaktanácsadója. A tehetségprogramok, az anyanyelvi és irodalmi versenyek gondozójaként, támogatójaként tág teret biztosított arra, hogy a fővárosi diákok kibontakoztathassák tehetségüket. 1976 óta, tehát 42 éve tagja, majd elnöke az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny írásbeli bírálóbizottságának. Évtizedek óta dolgozik az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny zsűrijében Magyar irodalomból és Magyar nyelvből is. Középiskolai irodalom tankönyvek és szöveggyűjtemények szerzője-szerkesztője, számos pedagógiai kiadványnak bírálója. A házi olvasmányok feldolgozásához készített segédletei, az érettségire való felkészüléshez jól használható segédkönyvei megkönnyítik a fiatalok előre haladását. Rangos beosztásainak ellátása közben is folyamatosan tanított. Nagy tudású, klasszikus műveltségű tudóstanár, aki nemcsak az oktatást tartja fontosnak, hanem a nevelést is. A magyar nyelvi és irodalmi ismeretek elsajátítása és átadása mellett fontosnak tartotta más népek kultúrájának megismerését, s az ezen a területen szerzett hatalmas tudását szívesen osztotta meg másokkal is.
Gazdag, igényes, alkotó pedagógusi pályájának elismeréseként, a tehetséggondozás, az oktatásszervezés az anyanyelvi és irodalmi versenyek támogatása terén végzett kiemelkedő munkájáért dr. S. Forgács Anna tanárnő joggal érdemelte ki Kazinczy-díjat.

A Boglári Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola magyartanára, beszédművelő körének és színjátszó csoportjának vezetője. Neves elődjének, Fejes Lajosnénak a kezdeményezéseit vette át és éltette tovább, megőrizve a tevékenységi formák minőségének jó színvonalát. Szendrődyné tanárnő az általa vezetett Játékszín elnevezésű színjátszó körrel nemcsak drámafesztiválokon, -versenyeken vett-vesz részt igen eredményesen, hanem Beszélni nehéz! anyanyelvi körként is működnek. Megfejtéseiket rendszeresen eljuttatták a Magyar Rádió Beszélni nehéz! című műsorának, majd a Magyar Katolikus Rádió Szóról-szóval elnevezésű adássorozatának. Színvonalas megoldásaikért több mint húsz alkalommal részesültek jutalomban, elnyerték az egyszer odaítélhető Péchy Blanka-jutalmat; a Kazinczy-díj Alapítvány kuratóriuma Tanárnőt és növendékeit ötször részesítette Kazinczy-jutalomban. Évtizednél hosszabb ideje szervezője, vezetője, előadója a Balatonbogláron rendezett, Péchy Blankáról elnevezett anyanyelvi tábornak. Határon inneni és túli általános iskolás korú, Beszélni nehéz! körben tevékenykedő kisdiákok százainak szerez életre szóló élményt a tartalmas tábori hét. Résztvevője, tapasztalatátadója a beszédművelő körvezetők Kárpát-medencei táborának. A Kazinczy-verseny dunántúli döntőjén a nyitó-, a záró- és a díszünnepségen a javarészt általa összeállított és betanított műsort adják elő a boglári iskola diákjai. Az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke őt kérte fel A magyar nyelv hete 2018. évi megnyitója műsorának összeállítására és betanítására. Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja.
Igényes, eredményes szaktanári, pedagógusi, szakkörvezetői és mozgalomszervező tevékenységéért, az anyanyelv ápolásáért, műveléséért végzett kiváló munkájáért Szendrődyné Botka Krisztina tanárnő joggal veheti át a Kazinczy-díjat.

1967-ben született Miskolcon. Mezőkövesden nőtt fel, az ottani általános iskola elvégzése után a Szent László Gimnáziumban érettségizett. A Rádió már kamaszkorában egyik szórakozásává, később „szerelmévé” vált: érdekelni kezdte, hogy a bemondók hogyan dolgoznak, hamarosan a saját maga által elkészített játékmikrofon előtt az újságból híreket olvasott fel.
A történelem iránti érdeklődése a nyíregyházi tanárképző főiskolába vitte, s 1992-ben, az államvizsga hónapjában jelentkezett egy rádióbemondói meghallgatásra. Egy egyéves, rádiós tanfolyam végén – az akkor még aktívan működő Bemondók Szakmai és Művészeti Tanácsának javaslatára – a Rádió belső munkatársa, bemondó lett.
A bemondók akkori fő feladatai, a hírolvasás és az adószolgálat mellett már az első évektől kezdve számos dokumentumműsor, hangjáték, politikai és zenés adás egyik „hangja” és állandó közreműködője lett a Kossuth Rádió heti hírösszefoglalójának.
2000-től hét éven keresztül vezette a Petőfi Rádió hallgatóinak körében népszerű Slágermúzeumot. 2007-ben a Bartók Rádióban a hírek mellett konferálta a felhangzó zeneműveket, olvasott fel más-más stílust igénylő zenei és irodalmi tárgyú szövegeket, rendszeres közreműködője volt – többek között – az Új Zenei Újságnak, a Gyermekkuckónak, a Musica Sacra sorozatnak, vezette a Jubilate Deo című egyházzenei műsort, 2008 pedig óta házigazdája a Bartók Rádió kortárs-zenei hangversenyciklusának is.
2013-ban fő munkaköre kibővült: amellett, hogy továbbra is híreket mond, egyik hírszerkesztő-hírolvasója a Petőfi Rádiónak, műsorvezetője a Kossuth Rádió népszerű közéleti magazinjának, a Szombat délelőttnek, de egyre több, más jellegű felkérésnek is eleget tesz (pl. Tér-Idő és a Megújuló értékeink című sorozat, a Belépő c. kulturális magazin, állandó közreműködője több vallási felekezet rádiós programjának). Ezért napjainkra az egyik legfoglalkoztatottabb férfi bemondó lett a Rádióban.
Ilyen sokféle beszédhelyzetben való magszólalásához és ilyen sokféle műfajú szöveg megszólaltatásához nagy segítségül szolgál kellemes, modulatív bariton beszédhangja, mely telt, jó rezonanciával szól, sokféle modulációra képes, segíti tiszta, pontos hangképzése: beszéd és mondatritmusa, szövegelemző készsége, stílusérzése.
Érdeme, személyisége nem uralkodik el a szöveg fölött, mindig szerényen meghúzódik a tolmácsolt szöveg és gondolat mögött, mert tudja, hogy a gondolatot, az értelmet és az érzelmet: az adekvát közlést kell szolgálnia.
Munkásságával, példamutató beszédével méltó a Kazinczy-díjra.