Bernard Shaw darabjában, a My fair Ladyben Higgins professzor a helyes beszédre oktatja Elizát, a kültelki virágárus lányt. Kiejtés, hangsúly, érthetőség. Mindez fontos a társasági életben.
És fontos, elengedhetetlenül fontos a színpadon is.
Hirtling István játszotta elragadóan a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában a nyelvész professzort, és mintha alakításában a szép kiejtésért, hangsúlyozásért való makacs küzdelme hitvallás is lett volna, hiszen azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek nem csak játékában, de példamutatóan helyes, érthető dikcióiban is gyönyörködhetünk.
Hirtling István egyike legszebben beszélő színészeinknek.
A főiskolai felvételi előtt három évvel már színészi tanulmányokat folytatott Nyilassy Judit rendező színészképző stúdiójában. Tizenhét évesen kötelezte el magát a pályának, s mire 1980-ban a Színház-és Filmművészeti főiskolára került, már otthonos volt a színpadon. Huszti Péter, Kerényi Imre és Versényi Ida osztályába járt, harmadéves hallgatóként már saját szerepet játszhatott a Nemzeti Színházban Törőcsik Mari, Psota Irén és Váradi Hédi partnereként, majd diplomája után 1990-ig a társulat tagjakét számos főszerepben láthatta a közönség. Már főiskolás évei alatt vendégeskedett a Játékszínben, és aztán folyamatosan a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, az Arizona színházban, a Merlinben, a Pinceszínházban, Szolnokon, Veszprémben, hogy új és új közegben, más és más rendezők stílustörekvéseinek alávetve mélyítse művészetét. Új utakat keresett a Madách Színházban, majd a Művész Színházból alakult Thália Társaságban, alapító tagja volt a Kelemen László Színkörnek, ezt követte 14 esztendő pályakezdésének színhelyén az Új Színházban, majd 2012-től hét évad a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Jelenleg a Vígszínház színésze.
Mindeközben film- és tévészerepek várták olyan emlékezetes alakításokkal, mint a Julianus barát, Akli Miklós, a Hídemberben I. Ferenc császár és király, az Ítélet és kegyelemben Haynau, legutóbb pedig a Szikora János rendezte Hadik filmben láthattuk, de hangját jól ismerjük rádiójátékokból, szinkron szerepekből, hangoskönyvekből.
Színházban klasszikus és modern darabokban, prózai vagy zenés játékokban egyaránt szerepel, magával ragadja közönségét, megnyerő személyisége, természetes eleganciája átsüt szerepein: István király alakján a Szörényi-Bródy- rockoperában, vagy Shaw komédiájának Tanner John figuráján, akárcsak a Csárdáskirálynő Bóni grófján, és ugyanígy Zsivágó doktoron, Csehov vagy Ibsen alakjain, de még A fösvény Harpagonján is.
Művészetének fontos alkotóeleme a szépen, tisztán hangzó beszéd, amivel plasztikussá teszi szerepeit, ahogy láthattuk a Játékszínben bemutatott Életrevalók című darabban. Egy gerincsérüléstől bénult, magatehetetlenné vált férfit játszik bravúrosan, hiszen mozgásában korlátozva mindvégig csak arcjátékára, a szavak árnyalataira van utalva.
Orgánuma és tiszta hangzása elbűvöli a hallgatót Hirtling István Márai-estjein, vagy ha verset mond, novellát olvas fel. Éppen ezért nem csupán színészetének kiválóságával, de az anyanyelv tisztaságának töretlen őrzésével is a Kazinczy- kuratórium figyelmébe került.
Művészeti díjaihoz: Rajz János-díj, Jászai Mari-díj, érdemes– és kiváló művész-díj most a szép színpadi beszédért, amellyel példát mutathat a fiatal színész generációknak, a Péchy Blanka Emlékére Kazinczy-díj Alapítvány Hirtilng István színművésznek a Kazinczy-díjat adományozza.