Szabó Tamás

középiskolai tanár, igazgatóhelyettes

Szabó Tamás tanár úr 2003-tól a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium, majd 2012-től a Móricz Zsigmond Református Kollégium igazgatójaként tizenkét éven keresztül a legfőbb felelősséget vállaló házigazdája volt az általános iskolai tanulók „félországos” Szép magyar beszéd versenyének.

A házigazdai szerep komolyan vételét bizonyítja az is, hogy mint biológiatanár évről évre szívesen és örömmel mutatta be – és mutatja be ma is – a versenyző gyerekeknek az iskola múzeumi rangú biológiai szertárát – szakszerű és érdeklődést keltő kalauzolásával mindig maradandó élményt szerezve a Dunától keletre eső országrész tíz vármegyéjéből Kisújszállásra érkezett fiataloknak.

Igazgatói megbízatása alatt ugyancsak vendégszerető házigazdaként fogadta a kísérő kollégákat és szülőket is. A második versenynap estéjén, a hagyományosan megrendezett ünnepi vacsorán elhangzott köszöntő beszéde minden évben nagy tetszést aratott a vendégek körében a humán és a természettudományos műveltség egységének fontosságát szellemesen megfogalmazó gondolatmenetével.

2014-től napjainkig igazgatóhelyettesként áll továbbra is szoros kapcsolatban a Szép magyar beszéd versennyel, a szervezésben és előkészítésben vállalva konkrét feladatokat, legfőképpen a döntő megrendezésének anyagi alapját nagyobb részben biztosító Nemzeti Tehetség Program pályázati ügyeit intézve nagy gondossággal és odafigyeléssel.

Szabó Tamás tanár úr az anyanyelvi kultúrát támogató, 23 éven át végzett odaadó munkájáért méltán veheti át a Péchy Blanka-díjat.

Takácsné Győri Erika

középiskolai tanár, igazgatóhelyettes

Takácsné Győri Erika tanárnő éppen húsz esztendeje, 2006-ban kapta meg a feladatot az akkor még Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium (ma Református Kollégium) igazgatóhelyetteseként, hogy működjön közre a Szép magyar beszéd verseny kisújszállási döntőjének megrendezésében.

Tevékenysége az évek során a verseny előkészítésére is kiszélesedett, de elsősorban a háromnapos megmérettetés sikeres lebonyolításában vált fontossá, sőt egyenesen nélkülözhetetlenné. A döntő „háziasszonyaként” meghatározó szerepe volt abban, hogy a versenyző diákok és az őket kísérő tanárok-szülők nemcsak a verseny megrendezésének korrektségét tapasztalhatták meg, hanem otthonosan is érezhették magukat a városban töltött idő alatt.

Ehhez a sikerhez természetesen hozzájárult az is, hogy minden évben megbízható munkatársak segítették a rendezés zavartalanságát. A tevékenység összehangolása azonban igazgatóhelyettesi feladat volt, amit Tanárnő mindenkor jó érzékkel oldott meg.

Munkájának értékét a helyi és a döntőn részt vevő magyar szakos kollégák szemében tovább emelheti az a tény, hogy a diákok anyanyelvi műveltségéért végzett két évtizedes, hűséges és eredményes tevékenységét Takácsné Győri Erika tanárnő történelem szakos tanárként végezte és végzi változatlanul, példát mutatva arra, hogy az anyanyelvi nevelés valamennyi pedagógus ügye kell, hogy legyen. Tanárnő joggal érdemelte ki tehát a Péchy Blanka-díjat.